Ebatta humor

Villáminterjú Kovács András Péterrel

„Barátok itt is, ott is” – így foglalta össze Kovács András Péter a legutóbbi százhalombattai kirándulását. A haveri körben aktuális születésnapi buliról sietett az Ebatta Dumaszínházba, ahol szintén szeretettel fogadták. Egy kellemes élmény, fantasztikus hangulat, kiváló vendéglátás emlékével érkezett, és hasonló élményekkel tért vissza az időközben felszeletelt torta mellé. A kettő között pedig poénzáport zúdított a lelkes közönségre. Szem nem is maradt szárazon…

Az Ebatta Dumaszínház vendége voltál, de nem csak emiatt érkeztél a városba. Mi volt még a látogatás oka?

Több barátom révén kötődöm Százhalombattához és ilyenkor mindig összekötöm a fellépést az ő meglátogatásukkal is. Ráadásul éppen az egyik barátunk születésnapját ünnepeltük, így a feleségemmel érkeztem, de a teljes haveri kör, az egész társaság ott volt. Most a párom az előadásra már nem jött el, mert pihenni kellett, de néha azért ő is velem moccan egy-egy fellépésre. Tavaly már voltam az Ebattában, és óriási hangulat volt akkor, remek atmoszféra, így most kicsit féltem is, hogy vajon sikerül-e ezt megismételni. Szerencsére sikerült, de ez persze nem csak rajtam múlott, hanem a közönségen is. Fantasztikusak voltak. 

Hogyan készülsz azokra a helyekre, ahol már jártál?

Mindig más anyagot viszek, ez alapvető. Felírom, hogy az adott helyen mi volt, és igyekszem nem ismételni magamat. Fontos, hogy az adott este száz százalékban legyen a helyi nézők meglepetése, szórakozása. Felírom azt is, ha valami különleges dolog történt az előadás alatt, előtt, vagy utána, és ha megtalálom egy-egy régi jegyzetemet ezekről az érdekességekről, helyi aktualitásról, arra visszautalok a következő találkozáson. Ezért nagyon hálásak tudnak lenni az emberek, számukra nagy élmény, nekem meg jó érzés. Érzik, hogy nekem is fontos a visszatérés, a találkozás. Természetesen ez igaz az összes Dumaszínházra, főleg a kisebb vidéki városokban, közösségekben. Százhalombatta viszont már nekem sem csak egy hely, ahova beesek, hanem egy jól ismert, barátságos környezet. Szívesen, ismerősként térek vissza.

Önálló est, Dumakoncert, angol nyelvű stand-up. Mennyire tudod ezeket felhasználni egy-egy ilyen fellépésen?

Ezeket a kísérletezéseket, amikkel Budapesten a New Orleans Dumaszínházban próbálkozunk, teljesen külön választom a műsoromtól. Akik eljönnek, például az Ebattába, nem ezt várják, hanem a megszokott, tévéből is ismerős stílust. Sokszor egyébként ez a kísérleti előadásokon is nehézséget jelent, feszegetjük a határokat rendesen. A hagyományos, tiszta, tőlem várható és elvárt stand-up comedyt kell hoznom, amikor egy-egy klubba lemegyek, és ezt is teszem, így tisztességes.

Milyen volt a műsor utáni „humorista-simogatás”? Az elmúlt évben regényíró is lettél…

Óriási volt, nagyon szerettek, rendkívül kedvesek voltak velem. Osztottam autogramot, fényképezkedtünk, és hoztak oda néhány könyvet is aláírásra. Nagyon jó érzés, hiszen én megírtam, leadtam, ők megvették, elolvasták, most pedig találkoztunk személyesen, mint író-olvasók. Érdekes hallani a véleményüket, és ez a következő regényben is nagy segítséget jelent.                                                                              /Koncz Csaba